Február 20-án indultunk síelni.Nagyon féltem az utazástól. Három lurkó mellett mindent átgondolni és összecsomagolni nem egyszerű feladat.Újra és újra végigrágtam magam a gondolatbeli listákon, hogy senkinek ne maradjon itthon semmije.
Ez végül sikerült is...majdnem....csak a saját pólóimat hagytam itthon.Örültem, hogy ezúttal a fehérneműimet becsomagoltam, így legalább azt nem kellett naponta mosni.
Az utazás elég kellemesen, kevés hisztivel telt...Bogi viselte csak nehezen az autókázást.Egyedül az okozott gondot, hogy az innivalóját legalább 5x ledobta a földre.Sajnos nem hagyta hogy a kezéhez kötözzem, pedig az megoldotta volna a gondot.
Hamar 5 óra alatt megtettük az utat.Még soha nem értünk oda sötétedés előtt...de most sikerült.Így a kipakolás után még volt időnk sétálni egy kicsit és gyönyörködni a látványban.
Annyira szép volt...ahogy a hegyeket néztem hálát adtam istennek mindenért amit teremtett a földön.
A gyerekeknek is nagyon tetszett élvezték a havat és a szánkózást.
Találtunk egy játszóteret is.(a hegyoldalban) Természetesen kerítés nem volt, csak jég...így ha az ember elesett volt lehetősége lecsúszni a dombon, majd keresztülcsúszni az ugyancsak jeges főúton, az út túloldalán pedig korlát hiányában lehetőség nyílt a gyönyörködni a panorámában mielőtt meglátogattad a völgyben lakókat.Sajnos nem fotóztuk le ezt az eukomfort játszóteret.Bálinttal megbeszéltük hogy azért építették oda, mert így tuti nem használja el a sok gyerek a játékokat..a képeken pedig jól mutat ez a helyes kis játszótér(persze úgy van fotózva hogy nem látszik hogy a hegyoldalban van.)
Másnap korán keltünk és elmentem síbérletet venni.Nagy szerencsém volt, mert egy csoport fele áron adta a bérletetit(mert az úti társaik lebetegedtek, így 194 euróért jutottam hozzá a bérletekhez.) Nagyon örültem, mert nem vagyok az a tipikus szerencsés alkat.
Az első két napban csodaszép időnk volt.A pályák a fenyőfák között voltak kialakítva, így egyszerre bódított el a látvány és a fenyőillat.A kilátás, azt pedig nem is lehet szavakba önteni...
Síelés után délutánonként pedig a gyerekekkel szánkóztunk...nah ez nehezebb volt mint síelni.Nem volt kialakított szánkópálya, így a hegyoldalba kellett felmászni.Én ettől teljesen kikészültem de a fiúk újra és újra és egyre magasabbra rohantak a dombon.(igaz ők előtte nem síeltek)...
Kedd este egy csoport épített egy hókunyhót, onnantól kezdve természetesen ez lett a gyerekek kedvence.Minden nap oda vezetett az utunk, hogy aztán elfoglalhassuk a kis házikót.
Sajnos egy kis betegség is vegyült az utazásba(természetesen én szedtem össze valamit)..így két napig feltűnően sűrűn látogattam a wc-t.(tetszett a zuhanykabin és a csempe is elég jól nézett ki)
A legvicesebb az volt, mikor este fektetés közben kellett kimennem és a Bogi folyamatosan kérdezgette mit csinálsz...a Gergő pedig válaszolt neki...hát kakál...majd Bogi újra megkérdezte anya mit csinálsz erre a Geri hát nem hallod hogy kakál????
Hozzáteszem annyira rosszul voltam, hogy az amerikai pitének az a jelenete jutott eszembe a wc-n mikor Fincsnek hashajtót tesznek az italába...
Hazafelé meg Bogika lett rosszul és az utazás első 20 percében sikerült összehánynia a kocsit, így félre álltunk takarítottunk és szellőztettünk...Szerencsére elég jól sikerült kitakarítani az autót, így az út hátralevő része jól sikerült.
Összességében az egész hét fantasztikus volt.A hegyek..az a látvány és az illat.Egy igazi fakunyhóban laktunk...kályhával fűtöttünk...Engem az osztrák fakunyhók és ez a bajor hangulat teljesen elvarázsolt.
Gyöngyiék nagyon sokat segítettek szinte végig ők voltak a gyerekekkel, így én is rengeteget síelhettem.Ezért nem tudok eléggé hálás lenni.Sokat tudtam Bálinttal beszélgetni, imádkozni...gyönyörködni a csendben és a tájban..Igazi feltöltődés volt.
Újra jókat viccelődtünk Bálinttal és saját kis hóangyal, hóördög házaspárt is csináltunk...Szerintem ez nagyon eredeti lett.
